A vérszívók akár testsúlyuk felének megfelelő mennyiségű vért képesek elfogyasztani, amely azért érdekes, mert ennek a testnedvnek a tápanyagtartalma alacsony, ugyanakkor tele lehet halálos kórokozókkal.
A vérszopóknak az immunrendszer működésében és az anyagcserében szerepet játszó génjei alapvetően különböznek a többi denevérétől, a kutatók szerint bélbaktériumaik szintén eltérnek. A denevér ürülékében közel háromszáz olyan baktériumot találtak, amelyektől a legtöbb emlős rosszul lett volna.
Nem beszélve a „rokonaikról”, amelyek alapvetően nektáron, gyümölcsökön és rovarokon élnek. Az adatok azt mutatják, hogy szoros evolúciós kapcsolat van a bélflóra és a vérszíváshoz alkalmazkodott vámpírdenevérek génszerkezete között. Ebben sok olyan gén található, amely azért alakult ki, hogy az állat képes legyen véren megélni.
A vérben nagyon magas a fehérjék aránya, több mint 90 százalék, a szénhidrátoké azonban nagyon alacsony, és kevés a vitamin is, sok viszont a vérrel terjedő kórokozó. A vérszopó denevérek többféleképpen is alkalmazkodtak a különleges étrendhez: az erek feltépésére alkalmas éles fogaik fejlődtek ki, valamint a fehérje gazdag táplálék miatt megváltozott a veseműködésük.